Biatovszki László: A város nincs veszélyben, ám a gépek elhasználódnak
Szerencsére még meg sem közelíti a 2006-os mértéket a hóban lévő vízkészlet a Tisza vízgyűjtő területén. Így Csongrádon sem kell most még tartani a vésztől, és növelheti majd a Körös-toroki város lakóinak a biztonságérzetét az a milliárdos fejlesztés is, ami az árvízvédelmi rendszer átfogó rendezésének utolsó fázisában, várhatóan jövő őszig kerül majd megvalósításra. Biatovszki László szerint a város belvízvédelmi képessége is emelkedett, ám az Atikövizig Csongrádi Szakaszmérnökségének vezetője mégsem felhőtlenül boldog…
- A Dongér főcsatorna bal partja, illetve ennek torkolatától a Tisza jobb partja, a tiszaugi hídig, összesen 35 kilométer árvízvédelmi töltés tartozik hozzánk, ami kiegészül 12 kilométer hosszú, magas parti védvonalszakasszal – kaptuk az adatokat az illetékességi területüket illetően, Biatovszki Lászlótól. Az Atikövizig Csongrádi Szakaszmérnökségének vezetőjétől azt is megtudtuk, hogy az 1322 négyzetkilométer kiterjedésű belvízvédelmi terület is tartozik hozzájuk, ami felnyúlik egészen Kecskemétig.
A jelenlegi árvízi helyzetet úgy értékelte: a Tiszán január 18-dikai tetőzéssel, elsőfokú készültség mellett, már levonult az árhullám. Arra a kérdésemre, mire lehet még számítani a tavasszal, a vízügyi mérnök úgy fogalmazott, a folyó vízgyűjtőterületén hóban tárolt vízkészlet nem éri el a sokéves átlagot, annak körülbelül a hetven százalékánál tart, de még havazás várható. Példaként említette a 2006-os évet, amikor az a mostaninak a kétszerese volt a hóvízkészlet, és akkor a minden eddigit meghaladó tetőzés egy méterrel volt magasabb az 1970-es tetőző árvízszintnél.
Érdeklődésemre a szakaszmérnökség vezetője elmondta, azóta is lényegesen javult a folyó védvonala a városi szakaszon, így a 2000-ben elkezdett árvízvédelmi-rendszer folyamatos fejlesztésének köszönhetően, Csongrád és térsége nincs veszélyben. Ám ez a finanszírozás függvényében, több ütemben megvalósított fejlesztés, még koránt sem érte el a százszázalékos készenlétet. Hiszen a befejező fázisban, hátra van még 683 méter töltés vízoldali burkolat újjáépítése, amit a közbeszerzési eljárás után, várhatóan ez év szeptemberében kezdenek el és a sikeres KEOP-pályázat, 2011. novemberre valósulhat meg. Mint megtudtuk: a kivitelezési munka azonban nem csökkentheti a védelmi képességet, így ha a vízmagasság azt szükségessé teszi – ami őszi kisvízi időszakban nagyon valószínűtlen -, a munkák leállítása mellett, természetesen bevédik a megbontott gátat is.
De hogy valójában mi is tartozik majd bele ebbe a milliárdos fejlesztésbe, azt így összegezte beszélgetőpartnerem: - A már említett vízoldali burkolat cserén felül, ugyanilyen hosszban együtt jár parapetfal építéssel, a városi szakaszon, meder és partállékonyság növelési munka is folyik majd. Ez pedig azt jelenti, hogy a folyókanyar külső ívére ráépült város alatt, a szűk hullámtér miatt, 50-60 ezer tonna kő beépítésével lesz végigpaplanozva a folyómeder, és ez tovább növeli majd a csongrádiak biztonságát. Ugyanakkor, ennek a projektnek része egy sor információs fejlesztés is, ami az állami vízmércétől az adattovábbítási rendszer korszerűsítéséig, több területet érint, amelyek mind az árvízvédelmi célokat szolgálják.
A belvízi helyzetet összegezve, a szakaszmérnökség vezetője elmondta, belvízvédelmi készültségi fokozatot kellett elrendelniük. Így a Tisza-parti szivattyútelep működtetésével tudják azt biztosítani, hogy a belvíz befogadó és levezető mellékcsatornák, a rendeltetésük szerint tudjanak funkcionálni. Arra a kérdésemre pedig, hogy ő vízügyi mérnökként, milyennek ítéli meg Csongrád belvíz elvezető-rendszerét, Biatovszki László azt válaszolta: - Az utóbbi néhány éves fejlesztés eredményeként, amit a város a mi ajánlásunkra megvalósított, jelentősen nőtt Csongrád belvízvédelmi biztonsága, szivattyútelepek, záportározók, szelvénybővítések, új csatornák épültek.
Az a bizonyos cipő azért még mindig szorítja a vízügyet, de hogy hol, arra is megkaptuk a választ. Nos, Biatovszki László szerint, ma már nem elsősorban a védművek kiépítetlensége veszélyezteti a biztonságot, sokkal inkább a létesítmények állagromlása, a berendezéseik amortizációja. Ezért – mint fogalmazott -, most már jó lenne, ha a szükséges mértékben tudná finanszírozni a fenntartást és üzemeltetést is az állam. Hiszen mint példaként említette, a jelenleg is üzemelő szivattyúik felújítására, az utóbbi tíz évben nem jutott pénz.
Már pedig Murphy óta tudjuk: ami elromolhat, az bizony előbb, utóbb, el is romlik…
Kép és szöveg:
Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése