Férfiak a konyhában
A konyha bizony nem az a része a lakásnak, ahol a férfiak többsége otthonosan mozog. Mi most néhány közismert férfit – egy színészt, egy humorista írót, egy volt válogatott labdarúgót és egy televíziós főszerkesztőt, -- kérdeztünk meg az étkezési rendjükről, a kedvenc ételeikről, a főzési szokásaikról, a specialitásaikról, és a kulináris élvezetek kedvéért tett utazásaikról.
- Milyen napirend szerint és mikor étkezik?
Gáspár Sándor, Kossuth-díjas színművész: - Régebben kapkodóbb voltam, de az utóbbi időben a három főétkezés, a reggeli, az ebéd és a vacsora, mindig megvan nálam. Bár ez utóbbi, a színházi évadban, bizony sokszor csak egy kefir előadás előtt. Arra azonban ügyelek, hogy az ebéd mindig főtt étel legyen.
Mészöly Kálmán, 61-szeres válogatott labdarúgó, volt szövetségi kapitány: - Amióta befejeztem az aktív sportot, és az edzőtáborokban tartott szigorú napirend is eltűnt az életemből, ilyen szempontból bizony most eléggé rendszertelen pasi lettem. De a korai vacsorák és a közös hétvégi ebédek a családdal, megmaradtak fixen.
Nagy Bandó András, humorista, író: - Reggelente keveset, épp csak a gyógyszereim elé kellőt. Déltájban nemigen jön össze az ebéd, de amikor megéhezem, eszek valamit, nem mindig főtt ételt, ahogy alakul, munkám és teljesítményemtől függően. Estefelé ugyancsak keveset. Képes vagyok visszafogni magam, de csak olyasmit falok, amit valóban kívánok. Két fogást egymás után mostanában soha, 1-2 óra szünetet tartok közöttük.
Riskó Géza, a Duna Televízió főszerkesztője: - Reggelente 5 óra 20 perckor eszem két kiflit, egy sósat és egy simát, hozzá egy tejeskávét, majd délelőtt tízkor egy szendvicset, aztán este hatkor vacsorázom, leginkább csirkét.
- Mik a kedvenc ételei?
G. S.: - Bár nagyon szeretem a magyaros ízeket, a „könnyű, ligth-os” ételeket, a pörkölteket és a pacalt, de igazából, ha csak tehetem, akkor szárnyasokat fogyasztok és halat.
M. K: - Több is van, de nálam a rántott szelet olyan vékonyra klopfolva, mint ahogy édesanyám készítette, mindent felülmúl. Pedig nagyon szeretem a vadas marhát, a leveseket és főzelékféléket, de kedvelem a tésztákat a káposztástól az olaszokig, meg a halat és a kis rákocskákat is, merthogy egyáltalán nem vagyok válogatós.
N. B. A.: - A gyomrom megmondja, hogy melyik nap mi a kedvencem. Ő dönt arról, hogy sajtos tésztát vagy sült csirkét egyek. Gyakran megkívánom a majorannás marhapacsnimat (az Ízes beszéd c. kötetem „fő étele”!), esetenként halat, baromfit, nyulat, de ha eszembe jut, akkor azonnal főzöm a kelkáposzta főzeléket.
R. G. : - A sült kacsa és a tejberizs.
- Szokott-e sütni, főzni?
G. S.: - Hogy szoktam, az így túlzás. De főleg nyáron, a barátokkal és a családdal, szoktunk flekkenezni és volt már, hogy a karácsonyi ebédet is én készítettem, legutóbb például egy érdekes tyúkhúslevest főztem és libacombot sütöttem.
M. K.: - Nem túl sokat, bár voltam már főzőversenyen is. Inkább a feleségem keze alatt szoktam ügyetlenkedni a konyhában.
N. B. A.: - Önmagam gyorsbüféje vagyok. ha dolgozom, és ki kell kapcsolódnom az írásból, akkor sütök vagy főzök valamit, iszonyatosan gyors vagyok, másfél-két óra múlva minden ehető.
R. G.: - Nem, hiszen a szentesi illetőségű feleségem - dr. Géczi Edit, a volt vasutas menetirányítónak, Géczi Lajosnak, „Dögének” a lánya -, profi szakács és ő mindent ételt nagyon finoman elkészít.
- Mi a specialitása?
G. S.: - A Balaton partján, ahol egy boronatárcsán szoktam sütögetni, körberakom a húst mindenfajta zöldséggel és ettől isteni íze lesz. A végén pedig a grillező melletti fügefáról belevágok két-három érett gyümölcsöt, no, az aztán végleg megbolondítja az egészet és nagyon pikánssá teszi az ételt.
M. K.: - A rakott krumplim.
N. B. A.: - Az imént említett marhapacsni, spagettivel, fenséges étel! De a rácpontyot is hamar összerakom. Nem sorolom, túl hosszú.
R.G.: - Mivel vadász emberként, én „csak” meglövöm a konyhára való húst, így szintén a párom szármáját tudnám ebbe a körbe sorolni.
- A kulináris élvezetek kedvéért, szokott-e utazni?
G. S.: - Igen, ez elő szokott fordulni, főleg a Balaton környékére, a Dunakanyarba. Ám ha az Alföldön járok, a szülővárosomban, Szentesen is be-betérek az egyre fogyatkozó legendás helyek egyikébe, az Aranykalász étterembe, egy kis „hazaira”.
M. K.: - Volt szerencsém bejárni a világot, de csak a kaja kedvéért sosem keltem útra. Ám ahol jártam, ott a tenger gyümölcseitől a kuszkuszig, minden helyit megkóstoltam.
N. B. A.: - Nem, de ha utazom, tudom, melyik étterembe kell beülnöm, hogy finomakat ehessek.
R. G.: - Kifejezetten ebből a célból nem, de mivel szívesen járunk Toscanaba, mindig megnézem, hogy hol és mit fogyasztok, a könnyű olasz ételek és a finom borok közül. Afrikában pedig, ahová szintén sűrűn eljutok, szívesen eszem a helyi ételeket, a cápa-, a strucc- és a krokodil húsát.
Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése