Régen fontos szempont volt, hogy csak azonos társadalmi és anyagi helyzetű fiatalok házasodjanak össze és gyakran inkább a szülők választása, mint a fiatalok döntése volt kettőjük eljegyzése és házassága. A szokás az volt, hogy a vőlegény apja kérte meg a menyasszony apjától leánya kezét, amire a menyasszony családjának házában került sor. A vőlegény szülei általában valamilyen értéket ajándékoztak a menyasszony szüleinek, kárpótlásul lányuk elvesztése fejében. Bár mára a szigorú kötöttségekkel járó szokások ideje lejárt, napjainkban is komoly elvárásokkal viseltetnek a szülők és a társadalom is, a házasságkötéssel kapcsolatban.
Aki a hagyományokhoz hűen szeretné megkérni kedvese kezét, az a lányos szülőknél tett látogatáskor a leendő apósától kérje meg leánya kezét. Még emlékezetesebbé tehetjük a lánykérést, ha ezt valamilyen jeles alkalommal tesszük, például karácsonykor, vagy a leendő ara születés- vagy névnapján. Mivel maga a lánykérés is egy ünnepi alkalom, a leánynak és az édesanyjának is illik virágot vinni.
A mai kor fiatal hölgyei szeretnek maguk dönteni a sorsuktól, így az a legkézenfekvőbb, ha magától a leendő menyasszonytól kérjük meg a kezét. Ehhez tökéletes alkalom egy romantikus vacsora édes kettesben, vagy éppen egy romantikus helyszín. A lánykérés hagyományosan köves (szoliter) eljegyzési gyűrűvel történik. Ez lehet új darab vagy örökségből származó, méretre igazított antik darab is. A jegyesség ideje alatt a menyasszony ezt viseli, a vőlegény ez idő alatt nem visel gyűrűt. A lánykérés történhet karikagyűrűvel is, amelyhez a vőlegény beszerzi a saját darabját is, és mindketten ezt viselik a balkezükön a jegyesség ideje alatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése