Vass Sándor ment, dr. Tóth Gyula (vissza)jött a férficsapathoz
Vass Sándor, az egykori szentesi pólós, külföldről érkezett haza a Kurca partjára edzősködni, majd amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan fel is állt a kispadról. Így aztán a Bodrogi Bau-Szentesi VK OB I-es vízilabdacsapatát, most a határon innen és túl pólópápaként tisztelt dr. Tóth Gyula trenírozza, aki cseppet sem tartja rangon alulinak a tabella végén kullogó gárda szakmai irányítását. A városban keringő pletykákról pedig neki is megvan a véleménye, de ő még optimista.
- Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott Vass Sándor a Bodrogi Bau-Szentesi VK OB I-es férfi vízilabdacsapatának kispadjáról. Valójában mi ennek az oka? – kérdeztem a trénert, akiben az OSC elleni csúfondáros vereséggel végződött bajnoki meccs után érlelődött meg nagy hirtelenjében a távozás gondolata.
- Az, hogy azon a meccsen, ahol a mérkőzés kezdete előtt még az ikszet is vereségnek könyveltük volna el, a komplett csapat kritikán alul teljesített. Ennek következményeként kaptunk ki 16-5-re és erre én úgy bepörögtem, hogy még az első reakciómban felhívtam az egyesület elnökét és elmondtam: itt most már aztán történnie kell valaminek. Történt is, még pedig az, hogy az elnökség elfogadta az idegességemben benyújtott lemondásomat...
- Jó párat aludva a történtekre, minek tulajdonítja a csapat igen gyenge szereplését?
- Ez egy nagyon jó kérdés, de sajnos nem tudom rá a jó választ. Hiszen jól kezdett a gárda a bajnoki szezonban, az Eger, a Vasas, a Pécs és a Szolnok ellen, még nagyon jó teljesítményt nyújtottak a fiúk. Ezért is érthetetlen számomra a mai napig az a pesti méretes zakó. Persze hallottam már azóta, hogy ez, amolyan edzőbuktató meccs volt, de ezzel én különösebben nem foglalkozom.
- No és edzőként, mivel, illetve kikkel foglalkozik majd a jövőben?
- Most egy ideig még idehaza pihenek, aztán ha összejönnek a dolgaim, akkor kimegyek Katarba, utánpótlásedzőnek.
- Tíz magyar bajnoki címmel, BEK-győzelemmel és a magyar női válogatott kapitányaként is számos szép sikerrel a háta mögött, nem tartja rangon alulinak egy ilyen kiseső helyen álló férficsapatot átvenni? - kérdeztem dr. Tóth Gyula mesteredzőtől.
- Egyáltalán nem, sőt, a cél lelkesíti az embert! Mert nem mindig a világ legjobb csapatának kell az edzőjének lenni, hanem olykor, azoknak a játékosoknak is, akik nem biztos, hogy éppen a spiccen vannak, de viszont lehetnek bennük olyan lehetőségek, amiből meríteni lehet.
- A bajnoki tabella pillanatnyilag a realitást mutatja, vagy a véletlen műve?
- Sajnos valós a kép, annak ellenére, hogy az elődöm, Vass Sanyi nagyon lelkesen és keményen dolgozott. Azt viszont látni kell, hogy Szentesen nagyon nehéz a helyzet, mivel minden évben nagy a játékos-mozgás, és csupán négy-öt stabil pólóssal, nem lehet hosszabb távra csapatot tervezni. És bizony, egyre kevesebb a pénz is…
- No és nem mostanában lesz Szentes egyetemi város sem, hogy helyben tarthassa a tehetségeket…
- Nagyon örülök, hogy ezt felvetette, mert bizony, ez a másik nagy problémája a város sportjának, de különösen a vízilabdának. Ám ezen pillanatnyilag, mi sem tudunk változtatni, de megpróbálunk legalább egy olyan gárdát összehozni, amely majd lelkesen küzd a hátralevő bajnoki meccseken.
- No, itt álljunk meg egy szóra! Mert manapság olyan pletykák röpködnek a városban, hogy megy a női csapat Vásárhelyre, a férfi meg majd amatőr lesz. Az öltözőbe is eljutottak már ezek a híresztelések?
- Persze, én magam is hallottam már ezekről. De erre csak azt tudom mondani: bár még „csak” 1973 óta vagyok szentesi, de sírva fakadnék, ha ez valamikor is bekövetkezne. Mert azt most borítékolom, ha a férficsapat kiesne, ötven évig biztosan nem lenne a városnak ismét OB I-es vízilabdája. Amit ne felejtsük el, annak idején, a díjat átadó OTSH elnökhelyettesének állítása szerint, a pólós lányok sikerei által „kaparta ki” a Nemzeti Sportváros rangot Szentes. Én bízom ezekben a fiúkban is, hiszen december 27-étől nagyon lelkesen és komolyan dolgoznak velem.
Kép és szöveg: Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése