Kerékpárját toló idős nő ugrik félre az eszeveszett tempóban száguldó BMX-es fiatal fiú elől a Szent Miklós téren, aki a „mélynövésű” gépével felugrat a virágágyások szegélyére, aztán mindketten olyat produkálnak, hogy azt Vitray Tamás is minimenkó úgy tudná kommentálni: „tripla szaltó, leszúrt Axellal kombinálva”. A hölgy a táskája után nyúl ilyen akrobatikus mozdulattal, a suhanc pedig az alatta pörgő drótszamár kormányát keresi röptében.
Kicsivel odébb - ahol számtalanszor hallottuk már, „Miénk itt a tér” -, a szép emlékű Horváth Mihály szobrának talapzatát használja trambulinként egy másik banda, egy harmadik meg az ifiház melletti gödröt mélyíti még tovább a bringáival. Vélhetően nekik is ez a terület jelenti azt helyet, amit Molnár Ferenc Pál utcai fiainak, anno a fatelep, a grund.
Csakhogy ez egyik sem fatelep és még csak nem is grund!
Mint ahogy a nagy Fehér Ház másik oldalán, a Nagy Ferenc utcából csinált sétálóutca sem az, ahol az előbbi helyszínektől csupán egy földműves kőhajításnyira, bizony rendesen büntetik a munkába, vagy éppen boltba siető bicikliseket, ha éppenséggel a járgányukon fent ülve közlekednek.
Merthogy: a szabál’, az szabál’…
Az bizony!
A közpénzen szépülő városunk terei pedig mindenkié, és ildomos volna mindet, mindenkinek arra is használni, amire készültek!
Tévedés ne essék, nem akarok én a tollam hegyével szurkálni senkit.
Sőt, akinek nem inge, ne is vegye magára!
De akinek az, az kérem szépen, kezdjen már el öltözködni, az ég szerelmére!
Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése