Grafológia a lélek tükre

Dr. Szin Imre: Írj, és megmondom ki vagy!



Igen régre nyúlik vissza a kézírás, ami mindig árulkodik az ember személyiségéről. Ennek igazolására beszélgetünk dr. Szin Imre okleveles grafológussal, aki - mint a példa mutatja -, nem csak a lélek mélyére lát, hanem egy kicsit talán még a testbe is…

- Ennek a tudományágnak, amely döntő részben pszichológiára és pszichiátriára épül, az a lényege, hogy kézírás alapján ad személyiséganalízist – erősít rá dr. Szin Imre okleveles grafológus arra a kérdésemre, vajon a grafológia tényleg a lélek tükre. Mint magyarázza: az írás nem más, mint az agyunk által kiadott parancsoknak a kezünk által papírra vetett végrehajtása. Ami ugyanúgy független a központi idegrendszertől, mint például a szív működése. A grafológus éppen ezért csak mosolyog egy elváltoztatott íráson, hiszen az egyénre jellemző stigmák ugyanúgy benne maradnak. Mint hangsúlyozza, minden ember írása más, de mindig tükrözi a pillanatnyi lelki állapotát. Nem véletlen tehát, hogy az írásunk időről időre változik, de ennek a kor előrehaladta és számos más tényezője is van. Példaként említi, hogy a kézírás függ attól is, ki, milyen munkát végez és ki, milyen sűrűn ír kézzel.
Arra kérdésemre, kik és milyen esetben kérik a grafológus segítségét, Szin doktor elmondja, általában azok és akkor, akik valamilyen jelentős változáson mennek át. Mint ismeretes, olyankor egy pszichiáter hetekig tartó beszélgetéssel ás le a problémák gyökereihez és állítja össze a kliens személyiséganalízisét. A grafológus ugyanezt, egy A/4-es lapra írtakból, mindössze 6-10 órás anyaggyűjtésen végzi. Ez alapján ad tanácsot, amit viszont nem kötelező betartani.
De valóban ilyen beszédes lenne a kézírás?
Tegyünk egy próbát!
- Lendületes írás, girlandos kötések, nyitott egyéniség, az új iránt érdeklődő, önállóságra törekvő, kerüli a szürke monotóniát – elemzi a „lélekbúvár” az eléje tett írást. Majd egy megdöbbentő dolgot állít: a sorok írójának szív- és keringési problémái vannak, hiszen nagyon csomósak, göbösek, a kis „e” betűi. Egyébként pedig – mutat rá a lapra és az igazságra - a grafológusnak nagyon komplexen kell vizsgálnia mindent, hiszen ahhoz, hogy valamit bizonyossággal kimondjon, annak 5-6 helyen is igazolódnia kell. Majd a „gy” betűknél időzve elmondja: ez utal a partnerkapcsolatra, ahol a „g” az író, az „y” pedig a párja. Ezek egymáshoz való kötése, távolsága, a hurkok nagysága és mélysége utal például az érzelmek adott pillanatban való állapotára. És ennél a témánál érinti az etikai kódexüket is, ami szerinte talán még erősebb, mint az orvosoké. A grafológus csak a saját írásunkat elemezheti, „hozott anyagból” nem dolgozhat.
Aztán egy másik írás alapján azt mutatja, készítője egy előrelátó, célratörő, a jövőben bízó, határozott, jó értelemben véve lázadó típusú egyéniség, amire az ékezetei utalnak, amiket jobbra, felfelé ívelően „dobál” a magánhangzóihoz. A folyamatos írás pedig számára azt sugallja, hogy írója tisztában van a képességeivel és van is mellé kellő önbizalma. – Minél szétesettebb egy írás, minél távolabb vannak egymáshoz egy adott szóban a betűk, az annál szorongóbb, bizonytalanabb emberre vall – állítja dr. Szin Imre. Majd rögtön hozzáteszi: ugyanez jellemzi azokat, a jellemzően 30 év alatti fiatalokat is, akiknek még nincs kifejlett, karakteres írásuk. Azt pedig, hogy a hatévesen megtanult standardírás milyen irányban változik, azt az ember ösztöne, képessége és a külvilág formálja. Példaként említi, hogy van olyan, aki szívesebben írná le ugyanazt háromszor a számítógépen, minthogy egyszer tollat ragadna…
Arra kérdésemre, lehet-e következtetni egy gyerek írásából, vajon mi rejlik benne, a grafológus azt mondja, valamilyen szinten igen. Hiszen az adottsága már az ő írásából is kitűnik, bár még hírül sem olyan mértékben, mint például egy felnőtt álláshirdetésre beadott, kézzel írott önéletrajzából. Ez utóbbiakat egyébként nem véletlenül kérik mind gyakrabban a munkáltatók, akik természetesen nem mind grafológusok. De hogy annál kötnek ki ezek az írások, azt szinte biztosra veszi, mivel az ő megbízásainak a nyolcvan százaléka is ilyen jellegű feladat. Arra ugyanis, hogy mit lehet rábízni egy új munkatársra, mennyire csapatszellemű, milyen a tűrőképessége, milyen ambíciói vannak és mennyire megbízható - az adott munkaterületre vonatkozó sajátosságokat figyelembe véve -, az írása igen jó támpontot nyújt a foglalkoztatónak. De mint mondja, az is nagyon beszédes, hogy milyen papírra, milyen íróeszközzel és milyen nyomatékkal írunk.
Majd arra mutat rá, hogy a grafológus nem azonos az írásszakértővel, akiknek elsődlegesen az a dolguk, hogy több írás közül kiválasszák az azonosakat, ami viszont az esetek többségében, szinte csak az aláírások vizsgálatára vonatkozik. Az aláírásnak a grafológiában, manapság már nincs akkora jelentősége, mint korábban, amikor még azok is nagyon árulkodtak például a viselőjük társadalmi rangjáról.
Végezetül dr. Szin Imre azt hangsúlyozza, csak és kizárólag, magyar nyelven írtakat analizál, hiszen minden nemzetnek megvan a maga sajátossága az írás tekintetében is.
Kép és szöveg: Révész János