Apponyi tér
A város északi részén található; a Kossuth Lajos utca, a Rákóczi Ferenc utca és Deák Ferenc utca által határolt terület. Szentes mezővárosa 1730-ban három országos vásár (tavaszi, nyári, őszi) tartására nyert privilégiumot III. Károly királytól, majd 1847-ben V. Ferdinándtól engedélyt kapott a negyedik (téli) országos vásárra is. Ezeket termék-, termény- és állatvásárokat a városszélén tartották, amely magába foglalta a mai tűzoltóság, rendőrség mögötti területeket is, a Koszta József utcáig bezárólag. Az érintett térséget 1828-tól Vásárszélként, Vásárállásként említik a dokumentumok, 1861-től pedig Vásár tér lett a neve.
Az 1906. évi városrendezéskor a Vásár tér melletti legnagyobb utcát II. Rákóczi Ferenc (1676–1735) erdélyi fejedelemről, a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelméről, a Habsburgok elleni kuruc szabadságharc vezéréről nevezték el. Még ugyanez év októberében az uralkodó engedélyezte Rákóczi és bujdosó társai hamvainak hazahozatalát. Ebből az alkalomból Rákóczi-ünnepséget tartottak Szentesen, a városi közgyűlés pedig határozatot hozott az addigi Vásár térnek Rákóczi Ferenc fejedelemről történő elnevezéséről.
1932-ben a teret átkeresztelték. Az új névadó gróf Apponyi Albert, aki Bécsben született 1846. május 29-én; apja gróf Apponyi György udvari kancellár. 1864-től jogi tanulmányokat folytatott Pesten és Bécsben. 1872-ben Deák-párti programmal a szentendrei kerület országgyűlési képviselőjévé választották. 1875-ben a konzervatív Jobboldali Ellenzékéhez csatlakozott. 1877-től a bobrói, 1881-től haláláig (52 éven át) a jászberényi választókerület országgyűlési képviselőjeként tevékenykedett. Felkészültsége, de különösen ragyogó ékesszólása, szónoki tehetsége miatt nagy tekintélynek örvendett a parlamentben. 1901 októberében a képviselőház elnökévé választották, mely tisztségét 1903 októberéig viselte. 1901-ben az uralkodótól megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet. 1903 őszén kilépett a kormánypártból, és életre keltette a Nemzeti Pártot. Az 1904. november 18-diki házszabálysértés (az ún. zsebkendőszavazás) után pártja csatlakozott a szövetkezett ellenzékhez, amelynek Vezérlő Bizottságában Apponyi is helyet kapott. 1905 elején szakított a 67-es alappal, és belépett a 48-as Függetlenségi Pártba. A június 21-én meghirdetett nemzeti ellenállás egyik legaktívabb irányítója Apponyi Albert volt. Hazafias kiállásáért 1905 nyarán (több társával együtt) Szentes város díszpolgárává választották.
1906-ban Wekerle Sándor kormányában Apponyi Albert lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter, mely tisztségét 1910. január közepéig viselte. 1908-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1914-ben ő vette át a Függetlenségi Párt vezetését. 1917–1918 között ismét vallás- és közoktatásügyi miniszter. A forradalmak idején teljesen visszavonult a politikától. 1919 decemberében őt kérték fel a Párizsba utazó békedelegáció elnöki tisztségére. 1920. február közepén – a békefeltételek átvétele után – angol, francia és olasz nyelven megrázó erejű beszédben védelmezte Magyarország érdekeit. Mivel a legfelsőbb tanács a békefeltételeket nem volt hajlandó enyhíteni, Apponyi leköszönt tisztéről, és a trianoni békeokmányt nem írta alá. 1921-ben IV. Károly király az Aranygyapjas-renddel tüntette ki. 1922-től a képviselőház korelnöke. 1923-tól haláláig Magyarország fődelegátusa a Nemzetek Szövetségében. Genfben hunyt el 1933. február 7-én. A Mátyás templomban helyezték örök nyugalomra.
Az egykori Vásár tér, ill. Rákóczi tér 1948-ig viselte Apponyi Albert nevét. Ekkor az érintett terület Marx Károly (1818–1883) német filozófus-közgazdász, szocialista teoretikus nevét vette fel. A tér az 1960/70-es években teljesen beépült. 1990-től ismét Apponyi Albert gróf nevét viseli.
Labádi Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése