A szenvedélyek rabságából is van kiút
Immár négy éve működik a városban a szenvedélybetegek ellátását célzó Addiktológia és Drogambulancia. De valójában mik is ezek a függőséget okozó rendellenességek és honnan kaphatunk segítséget, ha „gödörbe” kerülünk? A választ dr. Szalayné Péter Ildikó addiktológiai konzultánstól kaptuk meg kérdésünkre.
- A szenvedélybetegség az egészségtől és a választás szabadságától való megfosztottságot jelenti – kaptuk a szakmai magyarázatot az addiktológiai konzultánstól. Majd dr. Szalayné Péter Ildikó így folytatta:
- Szenvedélybetegség azok a visszatérően ismétlődő viselkedésformák, amelyeket valaki kényszeresen újra és újra végrehajt, s amelyek a személyre - és többnyire környezetére is - káros következményekkel járnak. Ezek a szenvedélyek kétfélék lehetnek. Függőséget alakíthatnak ki a kémiai szerek, például az alkohol, a nikotin, a koffein, a gyógyszerek és a drogok. Ezeket a szenvedélybetegséget nevezzük kémiai addikciónak. Léteznek viselkedési függőségek is, mint a játékszenvedély, a számítógép- és internetfüggőség, a video-függőség, a kleptománia, a vásárlási kényszer, az evési zavarok, a bulímia, illetve az anorexia.
- Mikor beszélünk függőségről és ennek mik a jellemzi?
- A függőség jellemzője a legtöbb esetben a tolerancia, azaz hozzászokás kialakulása. A tolerancia kialakulása azt jelenti, hogy egy adott szer ismételt használata során a használónak egyre nagyobb mennyiségre lesz szüksége ahhoz, hogy ugyanazt a hatást elérje. A függőség jellemzője lehet a megvonási tünetek megjelenése is. Ez azt jelenti, hogy a drog használatának abbahagyásakor, vagy a kényszeres viselkedéssel történő felhagyáskor a használó kellemetlen lelki és/vagy testi tüneteket észlel, nyugtalanságot, feszültséget, idegességet, súlyosabb esetben depressziót okoz nála. A droghasználó többnyire nagyon sok időt és energiát fordít a drog megszerzésére és használatára, illetve adott esetben a szer használatától történő megszabadulásra. A szenvedélybetegség kialakulása többnyire együtt jár a belső értékrend megváltozásával. A korábban fontos elvek, illetve tevékenységek elvesztik fontosságukat, nem tudnak már örömet szerezni, nem kötik le az érdeklődést. Ezzel szemben a szenvedély tárgya felértékelődik, minden másnál fontosabbá válik és kiszorítja a használó életéből az egyéb örömforrásokat. Ily módon a munka és a tanulás mellett elvesztheti az értékét a család, a barátságok, a szerelem, a szex, a hobbik és bármi más korábban fontos dolog.
- Hogyan alakult a drogfüggők száma és összetétele az elmúlt időszakban?
- Jelenleg 139 gondozott szerepel a nyilvántartásunkban. Ezek között a marihuána-fogyasztók éppúgy megtalálhatók, mint az intravénás módszert alkalmazó kemény drogfüggők, hangsúlyozva, hogy az egyes szerek között bizony tapasztalható az átjárás. Ami a létszámot illeti, sajnos elég stabil, hiszen 2007-ben 44-, 2008-ban 43-, az idén pedig már 28 új drogost regisztráltunk. Sajnálatos az is, hogy a gondozottjaink életkora13-tól a 35 éves korig terjed. Talán ebben az elszomorító helyzetben, csak annak lehet örülnünk, hogy haláleset ez idáig még nem következett be…
- Korunk egyik népbetegsége az alkoholizmus. Érezhető ez Önöknél is?
- Igen, hiszen a gondozottjaink közül a legnagyobb számban, több mint 200 alkoholfüggővel állunk kapcsolatban és jellemzően az ötvenes korosztályból. Ennek okát pedig mi a széleskörű munkanélküliségben, illetve az egyre növekvő létbizonytalanságban látjuk. De az egyén- és a család egzisztenciájának kedvezőtlen alakulása, bizony a dohányzásra, illetve a gyógyszerfüggőségre is erősen kihat. És sajnos az altatók, a nyugtatók és szorongásoldók szedése ilyenkor, nem ritkán párosul még az alkohollal is.
- Sokan vállnak rabjaivá a különböző játékszenvedélyeknek is…
- Valóban és sajnos náluk érezhető leginkább, hogy nincs betegségtudatuk. Hiszen amíg az idősebb korosztály a játék-automaták, a szerencsejátékok, míg a fiatalabb korosztály az internet nélkül nem tud létezni, ők ezt természetes életritmusnak tekintik. Pedig minél tovább maradunk meg a szokásban, annál jobban mélyítjük magunkban azt, és nehezítjük a kikászálódást belőle. A szervezet (testünk, idegrendszerünk és pszichénk) mélyen bevési a szokás emlékeit. A jó és rossz irányúakat egyaránt. Ha az elején is gyengék vagyunk a "nem bele kóstoláshoz", akkor micsoda önámítás akkor az, ha azt mondjuk (és el is hisszük!), hogy mi akkor hagyunk majd fel rossz szenvedélyeinkkel, amikor csak akarunk? Ugyanakkor, még ha ki is kászálódtunk a gödörből, ott marad a szenvedély emléke egész lényünkben. Az első komoly lelki válság életre kelti majd ezt és sokkal nagyobb eséllyel zuhanunk vissza a gödör aljára. Egyszóval a rosszat nem érdemes kipróbálni! Sem kíváncsiságból, sem vagányságból, sem keserűségből, sem önsajnálatból, sem semmilyen okból, mert túlságosan nagy az ára!
- No és ha már benne van valaki abban a bizonyos „gödörben”, hova fordulhat segítségért?
- Az Addiktológia és Drogambulancia Szentesen, a dr. Bugyi István Kórház Sima Ferenc utcai Rendelőintézetében működik, ahová nem szükséges beutaló. A drogfogyasztók, a drogfüggők, az elterelésben résztvevők, a dohányzók, a játékszenvedélyesek, a számítógép- és internetfüggők, a gyógyszerfüggők, az étkezési zavarokban szenvedők, időpontot a hét minden munkanapján reggel fél nyolctól délután fél négy óráig személyesen itt, vagy 63/313-244/104-es , illetve a 63/401-429 telefonon keresztül egyeztethetnek. De bejelentkezhetnek a drogamb@szentesi-korhaz.hu e-mail címen is hozzánk, aki pedig a téma iránt bővebben érdeklődik, látogasson el a honlapunkra, a www.szentesdrogamb.hu címen.
Kép és szöveg:
Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése