Ady Endre utca
A városközpontban található; a település legrégebbi utcáinak egyike. Az első utcák, helyesebben házsorok, a XVIII. század elejére alakultak ki. Egy feljegyzés szerint 1731-ben már négy házsorban szedték az adót. A házsorok még nem voltak a mai értelemben vett utcák. A telkek egyik szélén épültek a lakóházak, ezek alkották a sort. A telkek másik végén nem voltak házak, így két út között csak egy házsor volt. A Kurca felső folyása melletti házsor volt az 1. sor (1745-től Kurtza sor). A mai Ady Endre utca képezte a 3. sort, 54 házzal. 1839-től Piac utcának, utóbb Felső piac, ill. Nagypiac utcának nevezték. A mai Kossuth tér helyén mocsaras tó volt. Ennek lecsapolása után itt alakult ki a város legnagyobb piaca. Ebbe torkollott az utca, innen kapta az elnevezést.
1906-ban az utcát báró Harruckern János György (1664–1742) élelmezési hadbiztosról, udvari kamarai tanácsosról nevezték el, aki 1720-tól a város földesura és felvirágoztatója volt. 1942-ben Horthy István (1904–1942) kormányzó-helyettes, Horthy Miklós fia nevét vette fel, aki 1942-ben repülőszerencsétlenség áldozata lett. Az utcában lakó nevezetesebb férfiak: Nagy Ferenc, Stark Nándor és Auslender Jenő kereskedők, dr. Pollák Sándor és dr. Rimely Dezső orvosok, Bugyi Antal lapkiadó, kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, Balázsovits Norbert gimnáziumi igazgató-tanár. Az utcában volt a Szentesi Ipartestület székháza (ma Móricz Zsigmond Kultúrház).
A szociáldemokrata képviselők már 1932-ben utcát szerettek volna elnevezni Ady Endréről, a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjéről, de erre majd csak 1945-ben kerülhetett sor. Ady Endre Érmindszenten született 1877. nov. 22-én és Budapesten hunyt el 1919. jan. 27-én. Elemi iskoláit szülőhelyén, középiskolai tanulmányait a nagykárolyi piarista gimnáziumban és a zilahi református kollégiumban végezte. Első verse 1896-ban jelent meg a Szilágy c. lapban. Egy ideig jogot hallgatott Debrecenben, majd Budapesten. 1898-tól a Debreceni Hírlap, utóbb a függetlenségi párti Debrecen munkatársa. 1900-tól Nagyváradon élt, itt először a Szabadság c. lap újságírója, 1901-től a radikális Nagyváradi Napló munkatársa, társszerkesztője. 1905-től a Budapesti Napló munkatársa, de írásai jelentek meg a Népszavában, a Nyugatban, a Pesti Naplóban és a Világban is. Ekkoriban már országosan ismert, ünnepelt költő. Állandósult betegsége miatt egyre több időt töltött szanatóriumokban. Temetésén Babits Mihály, Jászi Oszkár és Móricz Zsigmond mondott búcsúbeszédet.
A századforduló idejéről Adynak két szentesi vonatkozású versét ismerjük: a Sima úr telepít című Sima Ferenc siteri telepítési mozgalmáról szól; A legnagyobb című pedig dr. Szánthó Lajos szentesi választási elnök túlzásba vitt hatósági intézkedéseit gúnyolja ki. Két szentesi születésű egyetemi tanár, irodalomtörténész tanulmányt írt Ady költészetéről. A konzervatív dr. Négyesy László írásának címe: Irodalmi hitelrontás. Reális és túlcsapongó Ady-kultusz. Levélváltás Hegedűs Loránttal. Bp. 1927.; dr. Barta János debreceni professzor dolgozatának címe: Khimére asszony serege. Adalékok Ady képzet- és szókincséhez. Klasszikusok nyomában. Bp. 1976.
Labádi Lajos
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése