Válság ide, minőségi bútor oda!
Tulajdonosok jöttek és tulajdonosok mentek még a közelmúltban a csongrádi Tisza Bútorgyárban. Aztán éppen az idén öt éve, hogy a német Roba nevű cég a hóna alá nyúlt a felszámolásra ítélt, szebb napokat megélt, nagy múltú gyárnak, ami ma a válság ellenére él és szépen fejlődik. Batka Zoltán, a Roba Tisza Kft. ügyvezetője annak örül leginkább, hogy mindezt teszik szépen, csendben és hogy mindezek mellett, egyre több családnak biztosítják újra, a megélhetést jelentő munkát.
- Édesapám tizenhét évig vezette ezt az üzemegységet, de itt dolgozott az édesanyám és a közelmúltban elhunyt bátyám is – nyúlik vissza a céghez való családi kötődéséhez Batka Zoltán, a Roba Tisza Kft. ügyvezetője, aki annak idején, maga is itt tanulta ki az asztalos szakma csínját-bínját és ösztöndíjasként került egyetemre. Majd a múltat tovább fürkészve, összefoglalja a gyár rövid történetét: - A szocializmusra jellemző módon, a hatvanas években öt város, Budapest, Sátoraljaújhely, Szeged, Szolnok és Szombathely bútorgyárait összevonva, itt Csongrádon hozták létre az ország konyhabútor szükségletének kielégítésére, az akkoriban igen jól működő gyáróriást. Ám szerencse, hogy a cég már akkor is nyitott a világ felé. Hiszen azok a német kapcsolatok, amik akkora nyúlnak vissza, a gyár későbbi sorsát jelentősen meghatározó privatizáció során is érvényesültek. Csakhogy a magánosítás, itt is elindított egyfajta kálváriát, hiszen volt olyan öt év, amikor hat olyan tulajdonos váltotta itt egymást, akik mind csak kivenni akartak a cégből…
Ez aztán odáig vezetett, hogy 2004-ben felszámolták a Tisza Bútorgyárat – sorolja tovább az ügyvezető. Majd a mához kanyarodva elmondja: sokat köszönhetnek a német Roba nevű cégnek, amely, amikor a cég padlóra került, százszázalékos tulajdonban megvásárolta azt a felszámolótól. De a köszönet hangján említette Pusztai Zsolt nevét is, aki nem hagyta a nagy múltú gyárat teljesen tönkre menni, és ő biztosította (többek között a máshol dolgozó régi „Tiszások” megbízásain keresztül) az átmeneti felszámolási időszakban, hogy ne álljon le a termelés.
Az utolsó, Warten-Tisza Bútor időszakot 2001-től, amikor tönkrement a gyár, Batka Zoltán - aki előzőleg már a cég vezérigazgatója volt -, más munkahelyen töltötte, mert nem értett egyet az akkori elképzelésekkel. A megvásárlást követően azonban, visszahívta őt az új tulajdonos - akihez egyébként 1987 óta fűzte munkakapcsolat - a gyár vezetésére. Ma is ő irányítja az időközben profilt váltó és ma már a lapra szerelt baba-, és gyermekbútorok gyártásárára szakosodott céget. Amely elsődlegesen német exportra termel, de kiváló minőségű és elérhető áron kínált bútoraik, jelen vannak az angol, a spanyol, az osztrák és az iraki piacon is. A Roba Tisza Kft. az első teljes gazdasági évében, 104 fővel 560 millió forint volt a termelési értéket produkált, ma pedig – a gazdasági válság ellenére – 160 főt foglalkoztatva, 1,8 milliárdos esztendőre számítanak.
Mint Batka Zoltán hangsúlyozza, a német bútorpiacon harmadik helyen álló Robával azért is szerencséjük volt, hiszen azok a fejlesztések, amit a rövid idő alatt náluk végrehajtottak – fűtéskorszerűsítés, termelőeszközök cseréje és új korszerű CNC-gépek rendszerbe állítása -, mind azt bizonyítják, hogy ez a tulajdonos hosszú távra tervez a csongrádi gyárral. Erre alapozva aztán, bátran vállalható is a tulajdonosnak azon igénye, hogy hamarosan már 10 millió eurós forgalmat vár a „Tiszásoktól”. És bár a gazdasági válság nekik is okozott nehéz pillanatokat, mégis az egyik legjobb gazdasági évükre számolnak az idei esztendőben. Az ügyvezető szerint, ebben azok gyors és a jó lépéseik játszottak döntő szerepet, amik a hatékonyság fokozására irányultak. Annak pedig kifejezetten örül, hogy számukra jól alakult a forint árfolyama és hogy a beszállítóikkal mind a mai napig, nagyon jó a kapcsolatuk.
Az ügyvezető optimista a jövőt illetően, hiszen szakmai körökben azt tartják, aki a kölni vásáron tíz próbaszériás kiállított termékből egyre piacot tud szerezni, az már nyerő. Nos, ez az ő esetükben most éppen hat termékükre igaz! Batka Zoltán szerint, ez a megnövekedett igény, valószínűleg kihat majd a humán erőforrás bővítésére is. Érdeklődésemre azt is elmondta, a szakember gárdájuk stabil és a korszerű tanműhelyükben annak ellenére szeretnék folytatni a gyári igényekhez igazított szakmai képzést, hogy a központi akarat erről ma másként vélekedik, mint ő. És nem titkolja azt sem, ők saját maguknak akarnak precíz, a munkájukra igényes munkatársakat utánpótlásként kinevelni, ezért is kötnek szerződést a tanulóikkal. Majd hozzáteszi: amikor ők vezetőtársaival együtt az abszolút maszekvilágból visszakerültek a gyárba, pontosan a törzsgárdával volt a legtöbb gondjuk, hiszen az újaknak nem kellett a minőség szükségszerűségét magyarázniuk. Ám a tulajdonoscseréket megélt régi „szakik” rossz beidegződéseinek levetkőztetésére, bizony sok energiát kellett fordítaniuk.
Majd az ügyvezető a puritán környezetben meghúzódó irodájából kilépve, büszkén kísér végig a rendezett gyáron. Ahol a korszerű gépsorokon, jó kedvű munkások ügyes kezei között készülnek a tetszetős bútorok, amiket a gyárkapu melletti mintaboltban készre szerelve meg is csodálhat, sőt, meg is vásárolhat a magyar nagyközönség.
Kép és szöveg:
Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése