A virág dús fantáziát igényel
Készülődve a halottak napjára, látogassunk meg egy szentesi virágboltost, Tóth Györgynét, Jutkát. Akivel beszélgessünk a szakmáról, az odáig vezető útról, a munkáról, no és persze az árakról is…
Tartsanak velünk!
Merő véletlenül és kifejezetten anyagi megfontolásból csöppent a virágszakmába Tóth Györgyné. Aki eredetileg élelmiszer-eladónak tanult, és akit leginkább a nevét viselő virágüzletről ismernek a városban sokan. Mint meséli, a boltosok keresete akkor – a ’80-as évek elején - sem igazán volt a toppon. Így aztán édesapja biztatására, a Deák Ferenc utcában belevágott a virágozásba, a Termál Tsz egyszemélyes üzletében. És Jutka, aki előtte csak kapta a csokrokat - a lehetetlen nem, csak a tehetetlen, illetve csupán a rózsát és a szegfűt ismerve -, elkezdte kötni és árulni a virágot. Esténként a szakkönyveket bújva, mindent önmagától tanulva, kis idő múlva aztán a termálos főnöke, Imre Péterné ajánlására, beiratkozott a kecskeméti virágkötő iskolába, amit közben leérettségizve, sikeresen el is végzett.
Majd arról faggatom a mindig mosolygós virágboltost, mi adja neki az ötletet egy-egy kompozíció elkészítéséhez. A megrendelő igénye – hangzik a válasz. Amit mindig figyelembe kell venni, különösen azoknál, akik csak annyit mondanak: mindegy miből és hogyan köti meg a csokrot, de nagyon szép legyen! Jutka pedig azt vallja: mindenkinek olyat igyekszik kötni, amilyet ő is szívesen kapna.
Témát váltva azt firtatom, létezik-e ma még a virágetika: kinek, milyen alkalomra, mit, milyen színűt és mennyit illő vinni?
– Már nincsenek azok a szigorúan vett szabályok, mint régen. Ma már mindent lehet, amit éppen az adott kor divatirányzata diktál, illetve megenged. Azt viszont látni kell, hogy a szálas virágok közül, ma is a rózsa a legnépszerűbb, hiszen a virágforgalmunk negyven százalékát az teszi ki – magyarázza Jutka, miközben a keze is jár, egy újabb szemet gyönyörködtető virágcsokor összeállításánál.
Aztán olyan témát feszegetek, ami minket, vásárlókat, igencsak elgondolkodtat. Nevezetesen azt, miért van az, hogy amikor egyébként is kelendő a virág - ballagáskor, „sátoros” névnapon, illetve a közelgő halottak napja előtt -, az egekig emelik az árát a kereskedők.
– Meg a termelők és ez ősidők óta így is van! – javít ki Jutka. Aki valahol meg is érti őket, hiszen egész évben meg lehet, hogy veszteségesek. A másik dolog, hogy a termelő igyekszik ugyanazt a mennyiséget produkálni évközben is, ezt pedig csak alacsony áron tudja adni, amikor nincs rá kereslet. Mint mondja, az ő szakmájukban is csak azt látja a legtöbb vevő, hogy „na, egy hét alatt megint kaszál a virágos”… Azt viszont csak kevesen tudják, hogy a halottak napja előtt például, már augusztustól folynak az előkészítő munkák, meg az alapanyag beszerzése. És bizony hónapokig is benne áll a pénze az áruban a kereskedőnek, és megvan annak a veszélye is, hogy majd rajtamarad egy része. Maradva elhunyt szeretteink közelgő megemlékezéseinek előkészületeinél, azt is megtudtam, nekünk sem érdemes az utolsó napra hagyni a koszorúk és sírcsokrok megrendelését. Náluk például már a Kossuth utcai és a Kálvária temető melletti üzletben is ,,nagyüzemben” működik az előjegyzés.
Kérdésemre aztán azt is elmondja, milyen praktikákkal lehet a szálas virágot tovább tartani a lakásban. A cukrot, a sót, a kalmopyrint és egyéb közszájon forgó „hókusz-pókuszokat” ő kifejezetten ellenzi. Hiszen mindnek van a virágra gyakorolt káros hatása. Szerinte a jól kifertőtlenített vázába tett, és a naponta csakis késsel visszavágott virágnak, egyedül a friss víz a lelke. Olyan tanácsot pedig ő sem tud adni, hogyan lehetne megóvni a temetőbe vitt szálas virágokat az időjárás szeszélyeitől. Mint mondja, legfeljebb egy-két csepp Hypo-t érdemes a vízbe tenni, de csodára az sem képes. Ami pedig a cserepes virágokat illeti, amelyiken nincs tájékoztató, arra kérni kell az üzletben szóbeli tanácsadást.
Apropó, tanácsadás! No és ők, a virágkötők, kitől kérhetnek ilyet? Mint Jutkától megtudom, számos kiállítást és vásárt, illetve a mester-virágkötők bemutatókat tartanak szerte az országban. Ezekre pedig érdemes elmenni és tanulni az új eljárásokat, anyagokat és divatirányzatokat. És hát érdemes forgatni a szaklapokat is, mert azokból sok hasznos információhoz hozzá lehet jutni. Érdeklődésemre megosztja velem, neki nem volt még olyan munkája, amire azt mondta volna, ezt már nem lehet túlszárnyalni. A virágkötőnek szerinte ugyanis, mindig újat kell nyújtani.
Arra is kíváncsi vagyok, vajon Jutkától kértek-e már valaha olyat, amit nem tudott teljesíteni.
- Azt ebben a szakmában sem engedheted meg magadnak, mert akkor elvérzel! – kapom a választ, ami ebben az esetben úgy hangzik, akár egy ars poetica.
Ám ezzel sem elégszem meg, végezetül kérdem tőle, mi lenne a három kívánsága.
– Legyen még egészségem, kitartásom és kedvem ebben a nyomorúságos világban, amiben ma élünk!
Kép és szöveg:
Révész János
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése